Az energiaválság leküzdésének metódusa alapvetően 3 fázisban kivitelezhető, a cél pedig a G8-ak által meghatározott 50%-os csökkentése az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig, illetve az energibiztonság garantálása a világgazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül. Ebben a posztban az 1. fázist ismertetem.
Az 1. fázis maga a jelen, legfőbb feladatunk pedig a rendelkezésre álló technológiák fejlesztése, hatékonyabbá tétele (pl.: egyre fejlettebb dízelmotorok alkalmazása, hatékonyabb nyersanyag felhasználás az élet minden területén, hulladék- és fém újrahasznosítás, illetve hétköznapi tevékenységeink során a pazarlás felszámolása). Ehhez elsősorban szigorú törvényi szabályozás (ennek kiváló példája az EU 2012-ben életbe lépő törvénye, ami a gépjárműgyártók esetében átlagosan 130 g/km-ben maximalizálja az egy járműre jutó CO2 kibocsátást), illetve hatásos kampányok, támogatási rendszerek kidolgozása szükséges. Emellett az innovációs alapok, kutatási intézetek felállítása szintén prioritás, előkészítendő a 2. és 3. fázist.
Az ember már csak olyan, hogy szereti a kényelmet és nem hajlandó radikális változtatásra az életmódjában, éppen ezért rendkívül fontos a fokozatosság és az, hogy az egyént, a kisvállalkozásokat és a multikat is érdekeltté kell tenni az energiahatékonyabb és környezetbarátabb metódusok, technológiák alkalmazásában, a pazarlás felszámolásában. Ezt elsősorban ahogy már említettem támogatási rendszerekkel és szigorú törvényekkel lehetne elérni, bár a rekordmagas olaj- és nyersanyagárak szintén takarékosságra kényszerítenek mindenkit.
Mindezek együtt eredményezhetik a környezetszennyezés- és a nyersanyagfelhasználás növekedésének lassulását, ami ugyan nem hangzik nagy eredménynek, azonban figyelembe véve a fejlődő országok növekvő igényeit, mégis a legalapvetőbb és egyik legfontosabb mérföldkő lenne a folyamatban.
